Átalakulhat a pénztárgéppiac: jönnek az e-pénztárgépek, de sok kérdés még nyitva van

A Telex gazdasági cikke részletesen foglalkozott azzal, hogyan alakult át az elmúlt években a magyar pénztárgéppiac, kik voltak az online pénztárgépes korszak fontosabb szereplői, és milyen viták kísérik az e-pénztárgépek bevezetését. A cikk legfontosabb tanulsága, hogy az új szabályozás nem pusztán technikai átállás: ez egy több tízmilliárd forintos piac újraosztásának lehetőségét is jelenti.

Az online pénztárgépek bevezetése valóban nagy változás volt

A magyar pénztárgépes szabályozás egyik legnagyobb fordulópontja az online pénztárgépek bevezetése volt. A rendszer lényege az volt, hogy a pénztárgépek adatkapcsolaton keresztül adatot szolgáltattak a NAV felé, így az adóhatóság sokkal gyorsabban és pontosabban láthatta a kereskedelmi forgalmakat.

Ez önmagában szakmailag védhető irány volt. Az online kapcsolat, a naplózás és az adatszolgáltatás hozzájárult a gazdaság fehéredéséhez. A probléma nem azzal volt, hogy a pénztárgépek adatot szolgáltattak, hanem azzal, hogy a rendszer köré milyen kötelező elemek, zárt megoldások és tartós bevételi csatornák épültek.

A külön SIM-es kommunikáció sokáig biztos bevételi forrást jelentett

Az online pénztárgépek egyik legtöbbet vitatott eleme a kötelező kommunikációs megoldás volt. A pénztárgépekbe beépített, eltávolíthatatlan SIM-ek kerültek, amelyek biztosították az adatkapcsolatot a NAV rendszere felé.

A kritikusok szerint ez a modell túlzottan zárt volt. Más területeken a banki és fizetési rendszerek is képesek biztonságosan működni nyílt internetes kapcsolaton, megfelelő titkosítással és tanúsítványkezeléssel. Ehhez képest a pénztárgépes piacon hosszú időre külön kommunikációs üzleti modell épült ki.

A vállalkozások oldaláról ez jellemzően havi díjként jelent meg. A piaci vita lényege az volt, hogy a kötelező kommunikációs szolgáltatás valós műszaki költsége és a kereskedők által fizetett díj között mekkora különbség volt, illetve indokolt volt-e ezt jogszabályi eszközökkel ilyen formában fenntartani.

A hardverpiac is újraosztódott

Az online pénztárgépek bevezetésekor több százezer készülék cseréje vagy beszerzése vált szükségessé. Ez hatalmas egyszeri hardverpiacot jelentett, amelyből értelemszerűen azok profitáltak a legtöbbet, akik időben rendelkeztek engedélyezett eszközzel, beszállítói háttérrel és megfelelő értékesítési hálózattal.

A korábbi években a piacot több ismert szereplő uralta. A sajtóban megjelent elemzések szerint a nagy átállás időszakában egyes cégek különösen kedvező helyzetbe kerültek, míg más, korábban erős szereplők piaci pozíciója meggyengült.

A kereskedők szempontjából ennek az volt a gyakorlati következménye, hogy nem egyszerűen egy új pénztárgépet kellett választaniuk, hanem egy olyan ökoszisztémába kerültek, ahol a hardver, a kommunikáció, a szerviz, az éves felülvizsgálat és a frissítés sokszor egymástól nehezen elválasztható szolgáltatásként jelent meg.

Az éves felülvizsgálat körül is volt versenyjogi ügy

Az online pénztárgépek egyszeri értékesítése után a piac természetes módon kereste az ismétlődő bevételi lehetőségeket. Ilyen volt az éves felülvizsgálat, amely sok vállalkozás számára kötelező, rendszeres költségként jelent meg.

A Gazdasági Versenyhivatal korábban megállapította, hogy több piaci szereplő jogsértő módon egyeztetett árakat és díjakat az online pénztárgépek éves felülvizsgálatával kapcsolatban. A GVH 2019-es közleménye szerint az ügyben összesen mintegy 70 millió forint bírságot szabtak ki.

Jönne az e-pénztárgép, de a piac még nem áll készen

Az új rendszer célja az lenne, hogy az online pénztárgépeket fokozatosan felváltsák az e-pénztárgépek. Ezek már az elektronikus nyugtaadásra, korszerűbb adatkezelésre, valamint új típusú fizetési és vevői megoldásokra épülnek.

A NAV hivatalos kommunikációja szerint az online pénztárgépek 2028. július 1-ig még használhatók. A NAV engedélylistáján jelenleg a NAV saját ePénztárgép megoldásai szerepelnek Android és iOS platformra, piaci hardveralapú e-pénztárgépből viszont a nyilvános lista alapján még nem látszik széles kínálat.

Ez önmagában is komoly probléma. Egy több százezer vállalkozást érintő átállást nem lehet úgy végrehajtani, hogy a szabályozás ugyan papíron kész, de a tényleges piaci termékek, engedélyek, szervizháttér és üzleti feltételek még nem átláthatók.

Hardveralapú vagy felhőalapú legyen a jövő?

Az egyik legfontosabb szakmai vita arról szól, hogy az új pénztárgépes rendszernek hardveralapú vagy felhőalapú irányba kellene-e mennie.

A hardveralapú modell lényege, hogy a készülékben külön adóügyi egység működik, amely biztosítja a NAV felé történő adatkapcsolatot és az adóügyi funkciókat. Ez a megoldás ismerős a korábbi online pénztárgépes világból, de drágább, kötöttebb és erősebben hardverfüggő lehet.

A felhőalapú modell ezzel szemben modernebb, rugalmasabb és elvileg olcsóbban üzemeltethető lenne. Ebben az esetben a pénztárgépes funkciók egy része nem egy zárt hardverben, hanem hitelesített szoftveres és szerveroldali rendszerben működik.

Az eurókezelés kérdése sem mellékes

A Telex cikke külön kiemelte az eurókezelés problémáját is. Magyarországon jelenleg forintban történik a nyugtaadás, ahol nincs fillér. Euró esetén viszont centekkel, tört összegekkel, átmeneti időszakkal és párhuzamos forint-euró működéssel kellene számolni.

Ez nem elméleti kérdés. Ha az ország egyszer ténylegesen euróbevezetésre készül, akkor a pénztárgépes rendszernek kezelnie kell:

• a forintos működést,
• az átmeneti forint-euró időszakot,
• az eurócentes összegeket,
• a kerekítési szabályokat,
• az euróalapú napi zárásokat és bizonylatokat.

Ha egy új pénztárgépes szabályozás ezt nem kezeli megfelelően, akkor már a bevezetésekor elavultnak tekinthető. Egy több évre vagy évtizedre szánt rendszernek nemcsak a jelenlegi forintos állapotot, hanem a várható gazdasági irányokat is bírnia kell.

A fizetési szolgáltatások bekötése is érzékeny terület

Az e-pénztárgépeknél nemcsak a nyugtaadásról van szó. A rendszerhez kapcsolódhatnak készpénzmentes fizetési megoldások, bankkártyás fizetés, SZÉP-kártya, qvik és más digitális fizetési csatornák is.

Ez üzletileg különösen fontos terület, mert a fizetési forgalomból folyamatos bevétel keletkezik. Ha a pénztárgép-engedélyezés és a fizetési szolgáltatások piaca túlságosan összekapcsolódik, akkor fennáll a veszélye, hogy a pénztárgépes szereplők indokolatlanul befolyásolják, mely fizetési szolgáltatók férnek hozzá a kereskedőkhöz.

Szakmailag ezért az lenne a tiszta megoldás, ha a pénztárgép adóügyi megfelelése, a fizetési szolgáltatás és a kereskedői szoftveres környezet nem keveredne össze szükségtelenül. Más az adóügyi bizonylatolás, más a fizetésfeldolgozás, és más a vállalkozás napi ügyviteli működése.

Mit kellene elkerülni az új szabályozásban?

Az e-pénztárgépes átállás akkor lenne valóban előrelépés, ha nem a régi rendszer zárt logikáját vinné tovább modernebb néven. A vállalkozásoknak nem újabb kötelező költségcsomagra van szükségük, hanem átlátható, versenyző és technikailag korszerű megoldásokra.

Mit jelent ez a kereskedőknek?

A kereskedőknek jelenleg nem az a legfontosabb kérdésük, hogy a piaci szereplők közül ki milyen pozíciót szerez. Őket az érdekli, hogy:

• meddig használhatják a jelenlegi online pénztárgépüket,
• mikor kell e-pénztárgépre váltaniuk,
• mennyibe kerül majd az új eszköz vagy szolgáltatás,
• lesz-e havidíj, kommunikációs díj, frissítési díj vagy kötelező szerviz,
• milyen eszközök kapnak NAV-engedélyt,
• és ki fogja ezeket telepíteni, karbantartani, javítani.

Ezekre a kérdésekre ma még nem minden esetben van megnyugtató válasz. Ezért érdemes óvatosnak lenni minden olyan ajánlattal, amely kész tényként kezeli az e-pénztárgépes piac jövőjét.

Összegzés: technológiai váltás helyett piaci tisztulásra lenne szükség

Az e-pénztárgép önmagában jó irány is lehetne. Az elektronikus nyugta, a digitális bizonylatkezelés, a kevesebb papír, az egyszerűbb adminisztráció és a korszerűbb adatszolgáltatás mind valós előny lehet.

A probléma az, ha az új rendszer nem a vállalkozások terheit csökkenti, hanem újabb zárt bevételi csatornákat hoz létre. Egy modern pénztárgépes szabályozásnak nem az lenne a feladata, hogy kiválasztott szereplőknek biztos piacot teremtsen, hanem az, hogy világos szabályok mellett engedje versenyezni a technológiákat és szolgáltatókat.

A következő időszak döntő lesz. Ha a szabályozó valódi versenyt enged, akkor az e-pénztárgép-rendszer akár hasznos, olcsóbb és modernebb megoldás is lehet a vállalkozásoknak. Ha viszont a rendszer ismét zárt, nehezen megkerülhető szereplőkre épül, akkor az e-pénztárgép csak az online pénztárgépes korszak hibáinak újracsomagolt változata lesz.